Mindig történik valami emlékezetes. Ha másért nem, későbbi nosztalgia gyanánt érdemes a megörökítés dobozába zárni.
Februári jelentés
Jelentem tisztelettel megvagyunk, már az új rezidenciánkon, ám netmentesen. Erzsike ex-szomszédom jóvoltából időnként feltöltődöm némi megabájtokkal, amig locsolnám a virágainkat, melyeket itt tárolok tavaszig, megnézem a leveleimet, bekukkintok egy-két blogba s azzal usgyi tovább! Vár a munka :)
Igen: leszoktam a netezésről. Ez a legjobb elvonási módszer: netmentesiteni a lakóterületet! :))
Egy percre csak
Üdv mindenkinek ki olvas és ki nem, annak is :))
Élünk, vagyunk - hogy hogyan, áhh, mellékes - időhiány, nethiány és ki tudja még mi minden hiány oka annak, hogy nem jelentkezem, sőt még a szééép Karácsonyos fejlécet sem tudom lecserélni mert sem időm sem technikám hozzá. Ha netán Húsvétra is így marad, akkor már hagyom jövő Karácsonyig :))
Amúgy gyerekek jól vannak, Bea nagylányosodik, ügyeskedik, Lilla monológban beszélget. Egy kedvenc szavunk: szalámi = szalamáni - így nevezi.
Tegnappal lejárt a gyereknevelésim, Lillának 2 éves szülinapját is megünnepeltük rendkívüli módon Zitukáéknál. :)
Most pedig lépek is, elviszem a nagylányt korcsolyázni - vagy ő engem, ki tudja ? :)),- mert zűrzavarok ide-oda, erre időt kell szakítani :)
Cupp mindenkinek azt hiszem ha ismét lesz netem egy (mit egy? több! ) hetet csak blogolvasással töltök! :)
Ünnepek
Mindenkinek Békés, Áldott Ünnepeket kívánunk, egy Boldogabb, örömtelibb Új Évet, egészségben :)
Köszönjük a jókívánságokat :)
Valami....
... elkezdődött. Amiről annyit álmodtam/álmodtunk. Egy eszkimó álmodik igluról, ember meg házról ugyebár.
Ezeket jegyzem le egy másik blogban, de valamiért nem tenném nyilvánossá. Viszont akit érdekel, csak írjon, mert örömmel meginvitálom "eszkimoo kuckónkba" 
H1N1: Mit hallgat el a média? Interjú Jane Bürgermeister-rel
Jane Bürgermeister - "Az újságírónő, aki hihetetlen bátorságról és éleslátásról tett tanúbizonyságot. Ő tárta fel a BAXTER esetet és tette meg a feljelentést Ausztriában és az amerikai FBI-nál. Jelenleg egyik vezető egyénisége a nemzetközi ellenállásnak a sertésinfluenza-oltás kapcsán."
Jelen videót kötelező megnéznie mindenkinek, aki kicsit is aggódik a saját, szerettei és az emberiség jövőjéért. Nem mondom, hogy felhőtlen szórakozás.(...) Egyedül a teljes igazság tudása menthet meg attól, hogy meg legyél vezetve, vagy hogy valakik átverjenek, vagy – hogy stílszerű legyek – hogy be legyél oltva.
Forrás: http://neoltsal.blog.hu/2009/10/28/breaking_interju_jane_burgermeister_rel_video
Beszédtehnika - szókincsünk
Mond, mond, kalattyol, kuruttyol, utánoz, eszméletlen gyors tempóban felszippantja kis antennája a kiejtett szavakat 
.
Ha valamit nem sikerül kifejeznie szavakban - persze az ő halandzsa nyelvén - von egyet a vállán, mint aki azt közli: "nem tudom", éééédesen mosolyog mellé és el is van intézve az ügy.
Szótár:
- Apa - apka
- Bea - Boja
- Anya - pápáka - ételkészítő konyha-rab, az étel mint "papa" értelmezéséből ered
- étel - hamika, papa
- csokoládé - koki
- golyó - golyi
- Mikulás - tukulás
- kávé - káji
- maszlina (olajbogyó) - ma-na
- ha bekakilt: tojtá'? - igen, kérdezi
Művész: rajzol, kizárólag falra, ajtóra. Tizedszer is ugyanazzal magyarázza művészi remekét, ha kérdezzük: mama, Boja, apka... ugyanarra a firkacsodára mutat, el nem véti egyszer sem!
Csaj a javából. Mindegy, mi, csak valami legyen a fején: szalag, hajcsat, kiskalap, de még egy kisbugyit is szívesen feltenne a fejére. Szoknya, ruha, minden ami nőiességét emeli ki, tipeg, billeg mellé és elégedetten nézi magát a tükörben.
Mindezek mellett vidám, kicsattan a jókedvtől, hatalmasakat kacag, hahotázik, és imádja az apját! Azután Bea a kedvenc, mama, majd jövök én 
.
A H1N1 mint mesterségesen kirobbantott járvány?
Előre hangsúlyozom, nem foglalok álláspontot az alábbiakról. Találtam, elolvastam, elgondolkoztam, megosztottam.
Ennyi.
Egy illetve több rész, ami különösen megragadott bemásolva, a többi ITT olvasható, akit érdekel.
" Hogyan lehetséges, hogy egy izraeli mikrobiológus megjósolta két és fél hónappal ezelőtt, hogy egy jóval fertőzőbb vírus Ukrajnában fog az ősszel felbukkanni?
Hogyan lehetséges, hogy a vezető oltóanyag gyártó cégek mind úgy szerződnek a megrendelő kormányokkal, melyben kizárják a saját felelősségüket abban az esetben, ha a vakcinától valakinek az egészsége károsodik?
Miért nem vizsgálja azt senki, hogy nem mesterségesen kirobbantott járványról van-e szó?
Hogyan lehetséges, hogy a mi kormányunk és parlamentünk, továbbá az egészségügyi szerveink – melyek minket, a népet hivatottak szolgálni, valamint az egészségünket védeni – nem teszik fel azokat a helyes kérdéseket, melyeket például Ewa Kovacz, a lengyel egészségügyi miniszter feltett? "(részletek a linkelt oldalon)
(...)
" „Ezek a nagyon beteg emberek azt tervezik, hogy növelik a „sertésinfluenza” vírus erejét, hogy ezzel alátámasszák a saját „próféciájukat” a halálesetekről, és drámaian növeljék a félelmet...” INNEN
A Globális Elit gépezete óramű-pontossággal halad a megtervezett útján – és az első áldozat Ukrajna.
A helyzet október végén hirtelen vált súlyossá. Az aktuális jelentések egymillió megbetegedésről szólnak, a halálos áldozatok száma 155. Fentiek fényében csütörtökön (2009.11.05.) Viktor Yuschenko, Ukrajna miniszterelnöke kihirdette a szükségállapotot.
Kevesen tudják közülünk, mi is az a szükségállapot. Hála az égnek, az ilyen ismereteink meglehetősen hiányosak – kicsit vizsgáljuk meg közelebbről, mit is jelent ez a szó. Hasonlóan a hadiállapothoz, kihirdetése a polgári jogok erőteljes korlátozását hozza magával. A szükségállapotban lehetővé válik:
(...)
(...)
"Mint tudjuk, 1918-as spanyolnátha-járvány madárinfluenza típusú volt. A járvány lezajlása után ez az influenzatörzs eltűnt, de több alaszkai, 1951-ben kiásott fagyott tetemből a vírust 1995-ben reprodukálta egy amerikai laboratórium. A munka 8 évig tartott. Íme egy visszaemlékezés a spanyolnátha lefolyására 1918-ból:
„...szörnyűség volt, amely az áldozatokat kékesfeketévé tette, majd belefullasztotta saját testnedveikbe. A legtöbb haláleset a 15-40 évesek körében történt, a legegészségesebb korosztályban.
És az ukrajnai esetek Myron Borysevych a Lviv-i sürgősségi osztály főorvosától:
...Lvivben már öten haltak meg az influenzában, négy férfi és egy nő. Két áldozat a 22-35 éves korosztályból került ki, kettő pedig hatvan én feletti volt. A megbetegedést virusos tüdőgyulladásnak diagnosztizálták.
A virusok laboratóriumi kimutatása egy-két hetet vesz igénybe. Bonyolult eljárás és Lviv-ben nem is csinálják. A betegség lefolyása nagyon gyors volt. A tünetek többek között szerepelt a nagyon magas láz és köhécselés.
Mind a hat elhunyt betegnél súlyos, vérzéses tüdőgyulladást állapítottak meg. A betegség lassan kezdődik, 37.2 – 37.3 fokos hőemelkedéssel, enyhe köhögéssel és izületi fájdalommal. A 2. vagy 3. nap végén orrhurut lépett fel. A boncolás megállapította, hogy a tüdők teljesen át voltak itatva vérrel..."
Bízzunk, hogy csak vaklárma amit a bejegyzésem címében megfogalmaztam.
Hogy került elő egy ilyen járvány egyik pillanatról a másikra, tekintve, hogy Ukrajnában a H1N1 fertőzöttek száma az év első 9 hónapjában igazán visszafogott volt?
Az áldozatok az egyik percben még tökéletesen jól voltak, a következő percben pedig már teljesen leromlott állapotban, magas lázzal és deliriumban. A bőrük kék, lila vagy sötét barna volt az oxigénhiánytől. Komoly tüdögyulladás támadta meg a tüdejüket, amely folyadékkal telt meg, ömlött a vér az orrukból. A betegség gyors és szörnyű halállal végződött...”
Díszdoboz
Ha még valakinek kedve támadna így késő ősszel keresgélni szép sárguló, őszi falevelek után vagy netán kipréselt állapotban ott lapul valamelyik könyv lapjai között, némi szárított gyümölccsel és magvakkal kiegészítve igazán mutatós és hasznos dobozkát készíthet.
Alapanyag: cipősdoboz
Díszítőelemek: zöldes vagy sárga krepp-papír, préselt falevelek, szárított alma és citrom karikák, kandírozott narancshéj, bontott tökmag, száraz kukorica, kizárólag jó minőségű ragasztó jó nagy mennyiségben.
Bea készítette - amennyit én segítettem: ajándéktasakot bontottam szét számára a dobozalap bevonatához. A többi az ő fantáziájának szüleménye.
Az biztos, hogy lesz még hasonló díszítésű apró tárgyak tárolására készítendő dobozkánk!
Születésnapi események
Kissé késve sikerült ez a bejegyzés, pedig olyan rég készülök rá. Pontosabban október 16-tól. Ekkor töltötte Bea lányunk a 11 évet.
Ha a bejegyzés akkor el is maradt, a legfontosabb, az ünneplés nem. Csemetém igazi gyerekbulit hozott össze.
Csodálattal figyeltem ügyes szervezkedését, előre megtervezett játék-program sorozatát. Ismét barátai, osztálytársai vették körül.
Játékmenet tavalyihoz hasonló:
Twister, kincskeresés, meg nemtudommi 
de táncika lényegesen több volt idén 
.
A menü szintén: pizza, Dobókocka torta. Üdítő helyett idén citromos jeges teára váltottam, finom házi teafüvek keverékéből. Sikere lett! (menta, áfonya, homoktövis)
A torta receptjét a Kotyvasztós blogomban részletezem, szerintem nemcsak gyors, egyszerű de gazdaságos és igencsak finom sütemény!
Eredeti tervemben egy gyümölcssaláta volt, - lévén Bea nem ragaszkodik feltétlen a tortához - és Lia barátnőm ötlete megragadott. Aztán érkezik a lelkem épp szülinapot megelőző napon egyik receptes könyvvel, mutatja a képet: ezt szeretné. Hát persze, hogy elkészítjük. Tudni kell: dobókockamániás. Fülcsi, hajkötő, kisdoboz, mind, mind dobókockás, igazán illik ez hozzá .
Eredeti tervemben egy gyümölcssaláta volt, - lévén Bea nem ragaszkodik
feltétlen a tortához - és Lia barátnőm ötlete megragadott. Aztán
érkezik a lelkem épp szülinapot megelőző napon egyik receptes könyvvel,
mutatja a képet: ezt szeretné. Hát persze, hogy elkészítjük. Tudni
kell: dobókockamániás. Fülcsi, hajkötő, kisdoboz, mind, mind
dobókockás, igazán illik ez hozzá .
Bea 11 éves - képek
- az eseménydús nap 
.
Visszapillantottam a tavalyi képeket... van, igen van változás: nőtt, nagyosodott, de még gyerek... olyan érdekes . (2008-as szülinap )
Gyertyák szüleimnek
Tanuljunk optimizmust az idősektől! :))
Ma délután útban az iskola felé észleltem:
Előttem sétál három nénike. Nem volt kevesebb egyik sem 70 - 75 évesnél. Miközben ott mendegéltek a maguk időmilliomos tempójában, az úttest széléhez közeledett és lassított egy autó, majd megállt épp mellettük.
Megszólal az egyik néni:
- Miattunk állt meg. Fel akar venni.
...
***
Istenem! 
Csak ennyi önbizalmat adj nekünk is! 
Rend a lelke...?
Őszi aktuális munkák, - a mindennaposak mellett - a lomtalanítás, nyári cuccok el, téli meleg pulcsik elő... és társaik.
Így már épp ideje, hogy a nagylány játékkal teli íróasztal- és szekrény részét is puccba vágjuk. Ez megtörtént nyáron sőt iskolakezdés előtt néhány nappal is. De ugyanaz az eredmény: lim - lom, papírfecnik, rajzok, félkészen, készen, gyűrött, tépett régi emlékként őrzött valamik... ezzel van tele a szekrény összes zeg-zuga.
Aztán ha tanulunk, elő kell venni egy szótárt, térképet, nagyítót, akkor előbb kiszedjük eme fontos emlékhalmokat és alatta, valahol talán előkerül az éppen szükséges tanulási eszköz is. No ebből lett elegem. Tegnap, míg kicsi lelkem iskolában volt, "betörtem" a birodalmára és engedély nélkül döntöttem személyes dolgai felett. Lehet rám vetni a követ...
Hát amíg ott bíbelődtem a papír és színes ceruza kupacban, körülbelül 5 percenként öntött el a meleg méreg, düh és kiabálhatnékom támadt. Tömören: ingázott fel és le a vérnyomásom... Mert mit keres egy pálinkás pohár a szekrényben ceruzatartó gyanánt? Illetve a kis papírkincsesládája mióta szolgál ceruzahegyzék tárolására? Kiszáradt filctollak, egyéb használhatatlanná vált írószerek zömével lakják hónapokon át az egyébként hasznosabb tárgyaknak kialakított szekrénykét... 
.
Pukkadoztam is rendesen, hogy kire ütött ez a gyerek???!!! Aztán eszembe jutott valami: szinte csengett a fülemben néhai Édesanyám monológja:" fiam, a bátyád fiú létére nem volt ilyen rendetlen!" 
***
Délután hazaérkezik a Csemetém, eddigre már lecsillapodva, mintegy meglepetésként adagolom be neki, hogy 
nééé, milyen szépen megcsináltam a szobádat! 
...pillanatok alatt kerül vissza az eldobandó dobozból: képeslap, füzetmaradvány, elhargult hajcsat... ááá itt sose lesz rend! 
Cicoma és konyhakötény
Mély tisztelettel sajnálom és sajnálattal tisztelem a mai hölgy celebeket, sztárokat. Közülük is azokat akik be merik vállalni a valamely főzős műsor szereplését. Édesek, aranyosak a maguk módján, szó se róla csak valami szörnyülködtető látvány nézni a fakanalat a kezükben olyan esetlenül, olyan szerencsétlenül.
A magam részéről kizárólag egy-egy jó recept reményében nézem meg, ha épp rákapcsolok az est folyamán, azalatt is a frissen száradt ruhák összetűrögetése, rendszerezése nem olyan unalmas.
Na és akkor a ma estém is ilyen volt... Debreceni Zituka hosszú újjú ruciban tölti a kolbászt, majd szabadkézzel csipegeti a csipetkét , mint lányom a gyurmát (a XXI-ik században), s ami még visszataszítóbb: vállig leomló haja csak úgy libben ide-oda fesztelen, mintha semmi veszélye nem lenne az ételekre nézve azoknak a selymes hajszálaknak melyekből elég egy szál is ha kihull és a lábasban, tányéron végzi... s akkor a vacsorához hátrafogott hajviselet, pártával megtűzdelve...na de ez nem a praktikum részeként ugyebár...
(Csak zárójelben kívánom megjegyezni, hogy bizonyára már nagyon sokan kritizáltak, dícsértek blogjukban efféléket s egyáltalán nem újdonságnak élem meg a mai látványt, ellenben mára érett meg, egész pontosan mostanra érett meg bennem az egész. )
Összevetve a mai rosszmájúskodásomat: azért jól állt neki a hozzá nem értés a konyhában, amiből mégis egy igencsak sikeres ételsort hozott ki.
Becsengettek V.-be
Nagylányomnak elkezdődött a vegyes érzelmekkel telített ötödik osztály. Félt az újtól, az ismeretlentől, bár csupán apróságok voltak számára ismeretlenek, ezekről a nyár folyamán beszélgettünk is. Az osztálytársak, az iskola ugyanaz, ami változott az óránkénti vándorlás osztályteremről-osztályteremre, a tanárok még ismeretlenek.
Azonban az új tankönyvek látványa, új tantárgyak meghozták számára a kedvet a kiváncsi kezdéshez. Népművészet, technológia, német órák beiktatása. Ezek újdonságnak számítanak. Számomra érthetetlen, vagy "botlasztó", hogy betettek német órákat is a már meglévő román és angol mellé. Ugyebár minálunk a románt kötelező tanulni, tudni, nehézsége, hogy ugyanazon óraszámok, követelések vannak mint a román anyanyelvű kortársaiknál. Ez olyan nekik, mintha a román gyerekektől követelnék anyanyelvi szinten a magyart. Nem lenne nekik sem könnyű.
Emellett ott van az angol nyelv is már első osztálytól, ezzel semmi bajom. De soknak érzem a három idegen nyelvet ebben a korban, félsz van bennem, hogy majd bonyolódnak a szálak nyelvi téren, keverni, téveszteni fogja esetleg a német-angol-román kifejezéseket. Még akkor is, ha e két utóbbi már korábbról ismeretes számára. Persze még az anyanyelvi tanulmányokat is kellő szorgalommal kell elsajátítani. Ugyanis döbbenten látom, hogy a helyesírásában előző években kitüntetett lánykám bizony visszaesett a nyári szünetben. Ismét előjöttek banális hibák az írásában, melyekről azt hittem, hogy ha megtanulta, tudja, akkor egyszerésmindenkorra tudja. Remélem, csupán átmeneti időszak s nem kell ismét elővennem a "leírodszázor" büntetős technikámat.
A délutáni házi feladat megoldások, tanulás egyelőre döcögős. Lilla miatt persze. Még nem sikerült megtalálnunk a megfelelő programot, hogy amíg Bea tanul itthon, Lillát úgy lefoglalni, hogy ne zavarja. Minduntalan bemegy hozzá, "gyomrozza", segíteni akar neki meg hasonlók. Nem szívesen szerelnék zárat a gyerekszoba ajtajára, fölösleges is lenne, mert egy hisztiző, ordítozó gyerek mellett még zárt ajtók mögött sem lehet hatékonyan tanulni.
Mert Lilla köszöni, jól van, kiharcol magának mindent, jól is van ez így csak egyetlen sírnivalóm marad: miért kell hisztizve? Egyre inkább nosztalgiázok, elmélkedek, hogy bezzeg Bea mennyivel másabb volt! Örülök én a határozottságának, domináns egyéniségének, szó se róla, csak azt nem tudom, megérem-e valaha, hogy szépen kérjen valamit és ne földhöz verve önmagát követelje igényeit....
Óvjuk vizeinket! - megszívlelendő fikció