Tanuljunk optimizmust az idősektől! :))
Ma délután útban az iskola felé észleltem:
Előttem sétál három nénike. Nem volt kevesebb egyik sem 70 - 75 évesnél. Miközben ott mendegéltek a maguk időmilliomos tempójában, az úttest széléhez közeledett és lassított egy autó, majd megállt épp mellettük.
Megszólal az egyik néni:
- Miattunk állt meg. Fel akar venni.
...
***
Istenem!
Csak ennyi önbizalmat adj nekünk is!

Rend a lelke...?
Őszi aktuális munkák, - a mindennaposak mellett - a lomtalanítás, nyári cuccok el, téli meleg pulcsik elő... és társaik.
Így már épp ideje, hogy a nagylány játékkal teli íróasztal- és szekrény részét is puccba vágjuk. Ez megtörtént nyáron sőt iskolakezdés előtt néhány nappal is. De ugyanaz az eredmény: lim - lom, papírfecnik, rajzok, félkészen, készen, gyűrött, tépett régi emlékként őrzött valamik... ezzel van tele a szekrény összes zeg-zuga.
Aztán ha tanulunk, elő kell venni egy szótárt, térképet, nagyítót, akkor előbb kiszedjük eme fontos emlékhalmokat és alatta, valahol talán előkerül az éppen szükséges tanulási eszköz is. No ebből lett elegem. Tegnap, míg kicsi lelkem iskolában volt, "betörtem" a birodalmára és engedély nélkül döntöttem személyes dolgai felett. Lehet rám vetni a követ...
Hát amíg ott bíbelődtem a papír és színes ceruza kupacban, körülbelül 5 percenként öntött el a meleg méreg, düh és kiabálhatnékom támadt. Tömören: ingázott fel és le a vérnyomásom...
Mert mit keres egy pálinkás pohár a szekrényben ceruzatartó gyanánt? Illetve a kis papírkincsesládája mióta szolgál ceruzahegyzék tárolására? Kiszáradt filctollak, egyéb használhatatlanná vált írószerek zömével lakják hónapokon át az egyébként hasznosabb tárgyaknak kialakított szekrénykét...
.
Pukkadoztam is rendesen, hogy kire ütött ez a gyerek???!!! Aztán eszembe jutott valami: szinte csengett a fülemben néhai Édesanyám monológja:" fiam, a bátyád fiú létére nem volt ilyen rendetlen!"
***
Délután hazaérkezik a Csemetém, eddigre már lecsillapodva, mintegy meglepetésként adagolom be neki, hogy
nééé, milyen szépen megcsináltam a szobádat!
...pillanatok alatt kerül vissza az eldobandó dobozból: képeslap, füzetmaradvány, elhargult hajcsat... ááá itt sose lesz rend!

Mindig történik valami emlékezetes. Ha másért nem, későbbi nosztalgia gyanánt érdemes a megörökítés dobozába zárni.
Végre itthon, végre netközelben, eszkimoo: Sziasztok Drágáim!
Zsuzsa, ment a link messen.
Ircsi drága, amint... »
Aforizmák (15) 

