Mindig történik valami emlékezetes. Ha másért nem, későbbi nosztalgia gyanánt érdemes a megörökítés dobozába zárni.
Kalauzrádió - Teljes gőzzel
Kotyvasztok
Lilla képek
Végre itthon, végre netközelben, eszkimoo: Sziasztok Drágáim!
Zsuzsa, ment a link messen.
Ircsi drága, amint... »
Aforizmák (15) 
Évamagazin
2 in 1
Á la beck
A kis herceg
Tanuljunk optimizmust az idősektől! :))
Ma délután útban az iskola felé észleltem:
Előttem sétál három nénike. Nem volt kevesebb egyik sem 70 - 75 évesnél. Miközben ott mendegéltek a maguk időmilliomos tempójában, az úttest széléhez közeledett és lassított egy autó, majd megállt épp mellettük.
Megszólal az egyik néni:
- Miattunk állt meg. Fel akar venni. 
...
***
Istenem! 
Csak ennyi önbizalmat adj nekünk is! 
Minden a javunkat szolgálja
Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kis lakatlan szigetre vetődött. Buzgón imádkozott Istenhez, hogy megmentse és minden nap a horizontot fürkészte, hogy vajon jön-e valami segítség, de semmit sem észlelt.
Nehezen, de sikerült építenie egy kis kunyhót a vízből kimentett farönkökből, hogy megóvja magát a különböző természeti veszélyektől és ahol kevés javait tárolja.
De egy nap miután ennivalóért ment, hazaérvén a kunyhóját lángokban találta és a füst az egekig gomolygott. A legrosszabb történt: mindene elveszett. Megtelt fájdalommal és méreggel.
- Isten, hogy tehetted ezt velem? - kiáltotta dühösen.
Azonban másnap kora reggel egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget fele közeledett. Őt jött megmenteni.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok? - kérdezte az elcsigázott ember a megmentőitől.
- Láttuk a füstjelzésedet - válaszoltak.
Könnyű elcsüggedni amikor a dolgok rosszul mennek, de nem szabad elveszítenünk a reménységet, mert Valaki dolgozik az életünkben akkor is amikor szenvedünk.
Ha a "kis kunyhód porrá ég " talán épp egy füstjelzés lehet, mely Isten kegyelme után kiáltozik.
Élet a születés után
Két magzat beszélget a mama pocakjában...
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
- Persze. a születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári! A születés után nincs semmi! Onnan még senki sem tért vissza. S különben is, hogy nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk...
- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S méghogy szájjal enni?! Ez végképp nevetséges! S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges, mert a köldökzsinór túl rövid ...
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk...
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér és kész!
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de a Mama majd segít nekünk.
- A Mama??? Te hiszel a Mamában?
- Igen, én hiszek...
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?
- Nem mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk...
- Majd akkor hiszem a Mamát ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz érezheted a szeretetét, hallhatod az énekét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezheted az óvó kezét... tudod én tényleg hiszem, hogy az igazi élet még ezután vár ránk.
Kedvencem
Mikor a gyermek gőgicsél
Gárdonyi Géza
Mikor a gyermek gőgicsél, Az Isten tudja, mit beszél! Csak mosolyog és integet… Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?
A csoda
Egy kislány bement a szobájába
és a szekrénykéje mélyérõl elõhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra
az üvegben lévõ érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta,
mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan
visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévõ patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy
vörös Indián Törzsfõnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne
rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot
adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegbõl
és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetõen bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam
- tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremrõl szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz
hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék
venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nõ a fejében, és az apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg õt. Hát tessék mondani, mennyibe
kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte
a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom.
Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett,
jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége de apu
nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan .
- Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának
az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt és nem
telt bele sok idõ, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen . Anya és apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a mûtét egy igazi csoda volt - suttogta anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Õ pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe.
